Kiállítások

1.sz. Fogadó épület

A puszta egyik legrégibb épülete, amely már a 18. század végén készült térképen is szerepel. Az 1860-ban készített kataszteri térkép magyarázó mellékelte szerint az 19. században a gyümölcsfákat gondozó kertész és családja élt az épület falai között. A felújítást követően a Majorság bejáratánál elhelyezkedő 1.sz. Fogadóépületben került elhelyezésre a jegypénztár.

2.sz. Kiskastély

Szántódpuszta lakóépületei közül kiemelkedik az urasági lakóház, a kúria, amelyet a hajdani cselédség kastélyként emlegetett – a Majorság bejáratánál található a Kiskastély épülete.
Az épületben interaktív, Szántódpuszta történetét bemutató kiállítás került berendezésre. Szántópuszta történetét bemutató kiállítótér komplex, több tematikai rétegben kívánja bemutatni nem csupán a puszta történetét, hanem az itt élt cselédség életét is. A tematika két fő vonalából az egyik, a major történeti idővonala, amely a termen végig futva a kezdetektől veszi sorba a puszta életének főbb mérföldköveit. Ezen keresztül a látogató többek közt megismeri

Szántódpuszta első említését a Tihanyi alapítólevélben, a török idők hatását és a puszta elnéptelenedését, a tihanyi apátok munkásságát és major fellendülésének lépéseit. Az idővonal célja, hogy főbb pontokba rendezve érzékeltesse Szántódpuszta történetiségét és kontextusba helyezze azt az ország történelmi eseményeivel.
A kiállítási tér másik fő vonulata az itt élt cselédség életének a bemutatása. Az itt élők mindennapjait a mezőgazdasági munkák évszakonkénti váltakozása határozta meg. Ezt az évszakok szerinti ciklikusságot kívánja a kiállítás párhuzamba állítani az emberi élet szakaszaival (tavasz-gyermekkor; nyár-ifjúkor; ősz-érettkor; tél-öregkor) és rajtuk keresztül bemutatni a cselédség életét.
Emellett a Tihany-szántódi rév történetével ismerkedhetnek meg a látogatók, amely a Balaton természetes szűkületénél keletkezett és a Tihanyi Apátsághoz tartozott, mivel az apátságnak mindkét parton voltak birtokai. Az átkelő személy- és áruszállításra is szolgált. Délről mezőgazdasági terményeket, gabonát, kukoricát, északról bort és követ szállítottak az apátság révészei.
A Balatonendrédi Csipke történetének bemutatása is megvalósul: „A balatondendrédi csipke kettős elgondolásból született, egyrészt a falu asszonyainak téli, tehát a mezőgazdasági munkákból kieső idejének hasznosítása, a másik célja volt összetartani a falu asszonyait, vagyis a református hit tételeinek terjesztése volt.” /Kajdi Endre/.
Az épületben berendezett korszerű installáción keresztül Szentmihályi Szabó Péter munkásságával is megismerkedhetnek a látogatók.
Az épületben továbbá múzeumpedagógiai foglalkoztató került kialakításra.

3.sz. Ménescsárda

A Kiskastéllyal szemben található a Ménescsárda. A cselédházat az 1970-es évekbeli felújítások során teljesen újjáépítették, majd Ménescsárda néven étteremként üzemeltették. A csárda elnevezését az akkor Szántódpusztára telepített új ménes és Tihanyi Alapítólevélben is megjelenő, I. András által ide rendelt 39 mén inspirálta. Jelenleg az épületben ajándékbolt, elsősegélynyújtó tér, valamint kerékpáros szervizpont került kialakításra. Az épület mögött a népi mesterségek bemutatótere kap helyet.

4.sz. Kút

A pusztán élő emberek és állatok nem nélkülözhették a bő- és jóvizű kutakat. Hajdan a puszta vízellátását hét kút szolgálta a legkülönbözőbb vízemelési technikával ellátva. Ilyen volt az a két öntöttvas kút a kiskastélyhoz tartozó virágos, illetve veteményeskert öntözéséhez szolgált, míg emberek és állatok vízigényét kerekes és gémeskutak szolgálták ki. A Majorságban található reprezentatív kút eredeti állapotába került helyreállításra.

7.sz. Magtár

A Magtárban került kialakításra a Búza útja c. interaktív kiállítás. A búza egykor maga volt az élet. Így nevezte a nép az életet jelentő, kenyeret adó gabonát. A gabonatermesztés elsősorban a paraszti háztartások önellátását, éves kenyérszükségletük biztosítását szolgálta. Mára eltűnt a paraszti gabonatermesztés, az ősi tudás és a parasztkenyér, így a látogatók ezzel a tudással ismerkedhetnek meg a kiállítás megtekintése során.

8.sz. Állattartó ól

Az 1882-ben épült állattartó ól eredeti formájába került visszaállításra.

9.sz. Aszaló kemence

A Dunántúlon általános gyakorlat volt, hogy a konyhai szabadkémények mászókéménnyé történő átalakításával az udvarra téglából épített kenyérsütőkemencét és húsfüstölőt építettek. 1916-ban építették a puszta egyik domborulatára a nagyméretű égetett téglából készült, cementsisakos, a kemencét palával fedett közös kenyérsütő kemencét, melynek helyreállítása valósult meg a projekt keretében.

14.sz. Pajta

A tégla oszlopokon álló lábaspajta 1850-ben épült és 1890-ben a déli végén hozzáépítettek egy újabb épületrészt, amely az elmondások szerint gépszínnek készült, amelyre a majorban dolgozó idősek úgy emlékeznek, hogy ott valójában bognárműhely működött. A projekt keretében rendezvénytér, baba-mama szoba, valamint látványműhelyek (kovács, bognár) kerültek kialakításra az épületben.

15.sz. Lóistálló

A puszta déli határát záró legnagyobb épület az L alaprajzú hajdan volt ököristálló épülete. A nagybirtokokon a gőzgépek és a traktorok elterjedésig, majd széles körű hasznosításukig az ökrök száma, fizikai erőnléte volt a jó vagy hanyag gazdálkodás mércéje. A nagyméretű, 56 ökörnek helyet adó istálló a szántódi gazdálkodás intenzitásáról tanúskodott.
Az épület jelenleg lóistállóként működik, melyben az ott tartott lovak mellett kiállítási tartalomként magyar lófajtákat bemutató tablók kerültek elhelyezésre az épületben.

17.sz. Öregcsárda

Építészeti stílusát tekintve a puszta egyik legszebb épülete ez az L alakú lakóház, amely az ököristálló és a kukoricagóré közötti kis emelkedőre épült. Az épületről egy 1790-es feljegyzés is említést tesz, amelyben az olvasható, hogy az urasági kocsmához kocsiszín és 12 ló számára istálló tartozott, valamint az, hogy az épületben négy szoba, egy kamra, egy konyha és egy pince is megtalálható volt. Az épület jelenleg vendéglátóegységként üzemel.

21.sz. Kiállítótér

A mesteremberek házától délkeletre épült fel 1845-ben a pusztai gazdálkodást kiszolgáló kézművesműhelyeknek helyt adó épület. Hasonlóan a puszta többi épületéhez, ezt is nagyméretű égetett téglából építették, tetőszerkezetéhez a kiváló minőségű faanyagot a szántódi erdők biztosították. Az épületben három műhely, kovács, bodnár és asztalos működött.
A 21.sz. épületben időszakos kiállítótér került kialakításra, ahol tovább tud öröklődni Szántódpuszta hagyománya és egy mindig megújuló kiállítás tudja fogadni az érkezőket. Az épület megfelelő helyszínt tud biztosítani nem csak helyi, de a régióban működő művészek és alkotók számára.

25.sz. Kemence

Szántódpusztán élők elbeszéléseiből tudjuk, hogy a pusztán szolgálók minden héten két kenyeret sütöttek, sőt, ha egy családban többen is voltak, ott ennél gyakrabban is szükség volt a kenyérsütésre. Ezzel a folyamattal ismerkedhetnek meg a látogatók a kemencénél elhelyezett kültéri tablókon.

30.sz. Póniistálló

1825-ben téglából épített kisméretű istálló. Az épület helyén már 1800-as évek előtt is volt épület, amely valószínűleg nem tartós anyagból készülhetett, de szintén az állattartás céljait szolgálta. Az épület jelenleg állatsimogatóként üzemel.
Tovább a kültéri attrakciókra